Arab Emirátusok » Dubai történelme

A Dubai szó nyelvi eredete vitatott, mivel a kutatók egy része azt gondolja, perzsa eredetű, míg mások arabnak hiszik. Fedel Handhal, az Egyesült Arab Emírségek kultúrtörténetének kutatója szerint a Dubai szó a Daba (származéka Yadub) származéka, ami csúszást jelent, és valószínűleg a Dubai-öböl áramlására utal.

Az iszlám kultúra születéséről a Délkelet-Arab-félszigeten nagyon keveset tudunk, azon kívül, hogy a környék számos ősi városa kereskedelmi központ volt a keleti és a nyugati világ között. Az ősi mangrovemocsár maradványait, melynek létezése 7000 évre nyúlik vissza, a csatornarendszer átépítésekor fedezték fel Dubaiban. 5000 évvel ezelőtt még homok borította a területet, beleértve a város mostani partvonalát is.

Az iszlám elterjedése előtt a helyiek Badzsirnak hódoltak. Ez volt a bizánci nagyhatalmak időszaka. Az iszlám elterjedése után Ummajjád kalifa kezébe került a hatalom. A Dubaii Múzeum ásatásai szerint Al-Jumayra (Dzsumeira) régióban találtak több leletet, mely az Umajjád-időszak fennállását igazolja. A legkorábbi írásos feljegyzés, mely említést tesz Dubairól, 1095-ből származik, az andalúz–arab földrajztudós, Abu Abdullah al-Bakri említi földrajzkönyvében. A velencei gyöngykereskedő, Gaspero Balbi 1580-ban látogatott a területre, Dubait (Dibei) gyöngyipara miatt említi meg. A város fennállásáról hivatalos források csak 1799 után értekeznek.

A 19. század elején, az Al Abu Falasa-klán (House of Al-Falasi) létesítette Dubait, amely továbbra is Abu-Dzabitól függött, egészen 1833-ig. 1820. január 8-án a Dubaii sejk és a régió többi sejkje aláírta az Általános Tengerbiztonsági Békeszerződést a brit kormánnyal. 1833-ban azonban az Ál Maktúm-dinasztia (szintén a House of Al-Falasi klán leszármazottjai) Bani Yas törzse elhagyta Abu-Dzabit, és minden ellenállás nélkül átvette Dubai irányítását az Abu Fasala-klántól.

Dubai az 1892-es kizárólagos megállapodás értelmében az Egyesült Királyság védelme alatt állt, így a britek beleegyeztek abba, hogy megvédjék Dubait az Oszmán birodalom támadásai ellen. Az 1800-as években két katasztrófa is sújtotta a várost. Az első 1841-ben következett be, amikor a helyi Bur Dubaiban himlőjárvány tört ki, kényszerítve a lakosokat, hogy keletebbre, Deirába költözzenek. A második 1894-ben, amikor Deirában pusztított tűzvész, s a legtöbb otthon leégett. Ennek ellenére a város földrajzi fekvése miatt továbbra is vonzotta a kereskedőket a régióba. A Dubaii emír szívesen fogadta őket, és csökkentette a kereskedelmi adók összegét is, amely a távoli Sardzsából (Sharjah) és Bandar Lengehből, melyek akkor a régió legfontosabb kereskedelmi csomópontjai voltak, csalogatta el az üzletkötőket.

Dubai Iránhoz való földrajzi közelsége is fontossá tette a helyet. A város jelentős kikötője volt a külföldi kereskedőknek, elsősorban az irániaknak, akik végül le is telepedtek itt. Az 1930-as évekig Dubai a gyöngyhalászatáról volt nevezetes. A gyöngyipar először az első világháború során sérült helyrehozhatatlanul, majd az 1920-as évek gazdasági válsága miatt. Következésképpen a városból sokan kivándoroltak, a Perzsa-öböl más részeit választva otthonukul.

1947-ben határvita robbant ki Dubai és Abu-Dzabi között a közös határ északi részét illetően, mely a két állam háborújába csapott át. Az ellenségeskedés átmeneti beszüntetésében a britek által felállított választott bírák is szerepet játszottak.

Az emirátusok közötti határviták az Egyesült Arab Emírségek megalakulása után is folytatódtak; csak 1979-ben született meg az a hivatalos kompromisszum, mely végleg pontot tett az összetűzésre. A villamos energiát 1950-ben hozták be Dubaiba, ekkor fektették le a telefonkábeleket is, s ugyancsak ekkor létesült a repülőtér. Ez az időszak egybeesett azzal, hogy az angolok közigazgatási hivatalai Sardzsából Dubaiba kerültek. 1966-ban a település csatlakozott az újonnan függetlenné vált országhoz, Katarhoz, hogy egy új monetáris egységet hozzon létre, a katari / riál Dubait, a rúpia leértékelése után. Az olajat is ebben az évben fedezték fel Dubaiban, mely után a város jelentős engedményeket nyújtott a nemzetközi olajipari vállalatoknak. Az olaj felfedezése a külföldi munkások tömeges beáramlásához vezetett, elsősorban indiaiak és pakisztániak jöttek. Ennek eredményeképp a lakosság 1968-ról 1975-re a becslések szerint 300%-kal nőtt.

1971. december 2-án Dubai, Abu-Dzabi és öt másik emirátus megalakította az Egyesült Arab Emírségeket, a britek elhagyták a Perzsa-öböl területét. 1973-ban Dubai más emirátusokhoz is csatlakozott, hogy létrehozzák az egységes valutát: a dirhamot. Az 1970-es években Dubainak tovább növekedtek az olajból és a kereskedelemből származó bevételei. 1979-ben hozták létre Dzsebel Ali (Jebel Ali) mesterséges kikötőjét, mely a világ legnagyobb mesterséges kikötője: a külföldi vállalatoknak korlátlan munkaerő-importot és exporttőkét biztosított.
Az 1990-ben kirobbant öbölháború óriási hatással volt a városra. A bizonytalan politikai feltételek miatt gazdaságilag a Dubai bankok sínylették meg igazán a történteket. Viszont az 1990-es évek folyamán sok külföldi kereskedelmi vállalat helyezte át székhelyét a városba, előbb Kuvait, még az öbölháború idején, majd később Bahrein is. Az öbölháború utáni olajár-emelkedések arra ösztönözték a várost, hogy a szabad kereskedelemre és a turizmusra fókuszáljon.

A Dzsebel Ali kikötő sikerén felbuzdulva, Dubai saját modelljét másolva újabb vámmentes zónákat létesített, így jött létre a Dubai Internet City, a Dubai Media City és a Dubai Maritime City is. A világ legmagasabb szabadon álló szállodájának, a Burdzs al-Arabnak felépítésével, illetve az új lakóingatlanok létesítésével Dubai a turizmust választotta fő megélhetési forrásául. 2002 óta a városban a privát ingatlanbefektetések növekedését látjuk, melyek olyan beruházásokkal üdítik fel a várost, mint a mesterséges Pálma szigetek, a Világ-szigetek projekt vagy a Burdzs Kalifa. Ugyanakkor az erőteljes gazdasági növekedést az elmúlt években az inflációs ráta növekedése kíséri, amelyet részben az okozott, hogy közel kétszeresére emelkedtek a kereskedelmi és lakóingatlanok bérleti költségei, ami jelentősen növelte a lakosok megélhetési költségeit is.