Arab Emirátusok » Arab Emirátusok történelme

A 16. század elején, Vasco da Gama felfedező útja után kezdődött a portugál expanzió az Indiai-óceánon. A Perzsa-öbölben a törökökkel harcoltak. 150 évig ellenőrizték a portugálok a térséget, közben támaszpontokat hoztak létre az Arab-félszigeten. Említésre méltó körülmény, hogy Vasco da Gamát a fűszerek után kutató útján ibn Madzsid segítette, egy Julpharba való arab. Julphar mai neve Rász el-Haima, és az Egyesült Arab Emirátusokban fekszik.

A 16. században a Török Birodalom közvetlen befolyása alá került a mai ország egy része. A britek ezt a régiót "Kalózpart" néven ismerték, mert itt volt azoknak a tengeri portyázóknak bázisa, akik veszélyeztették a térség hajózását a 17. századtól a 19. századig. 1819-ben a britek hadjáratot indítottak Rász el-Haima kalózai ellen az indiai kereskedelem védelmében. Megszállták a kalózok főhadiszállását és más parti városokat is. A következő évben békeszerződést írtak alá a parti sejkekkel. A kalózportyák mégis folytatódtak 1835-ig, amikor a sejkek beleegyeztek, hogy nem veszélyeztetik tovább a tenger nyugalmát. 1853-ban szerződést kötöttek az Egyesült Királysággal, amelyben a sejkek beleegyeztek az örökös tengeri békébe. Ezt a britek ki is kényszerítették. A sejkek egymás közötti vitáikban a britekhez fordultak közvetítésért.

Hogy más európai országok térségbeli törekvéseinek gátat vessenek, az Egyesült Királyság és a Szerződéses Sejkségek 1892-es szerződésükben szorosabbra fonták kötelékeiket. A sejkek beleegyeztek, hogy nem törekszenek megszerezni olyan területet, amely az Egyesült Királyság birtokában van és nem lépnek kapcsolatba külföldi kormánnyal az Egyesült Királyság hozzájárulása nélkül. Viszonzásképpen az Egyesült Királyság ígéretet tett, hogy megvédi őket minden tenger felől érkező támadással szemben és segítséget nyújt, ha a szárazföld felől érné őket támadás.

Az 1960-as évek elején olajat fedeztek fel Abu-Dzabiban. Ezután gyorsan követték egymást azok az események, amelyek a sejkségek szövetségére, a mai ország megalapítására vezettek. 1967-ben Zájed bin Szultán Ál Nahján lett Abu-Dzabi uralkodója. Ugyanekkor a britek kezdték elveszíteni olajipari beruházásaikat az amerikai olajvállalatok javára szerződések révén.

Az emirátusok sejkjei úgy döntöttek, hogy egy tanácsot állítanak fel, amely összehangolja közös érdekeiket. Megalapították a Szerződéses Államok Tanácsát. A Tanács az Egyesült Arab Emirátusok megalakulásakor befejezte működését.

1968-ban az Egyesült Királyság úgy döntött, hogy felszámolja szerződéses együttműködését a hét sejkséggel, valamint Bahreinnel és Katarral, továbbá megszünteti felettük védnökségét. Ez a kilenc állam alapította az Arab Emirátusok Unióját, de 1971 közepén képtelenek voltak megállapodni az unió alapszabályaiban. Közben a brit szerződéses kapcsolat lejárt azon év decemberében. Bahrein 1971 augusztusában lett független, Katar pedig szeptemberben. A védnökségi szerződés lejártakor, 1971. december 1-jén a többi állam is függetlenné vált.

Abu-Dzabi és Dubai uralkodói úgy döntöttek, hogy unióra lépnek. Alkotmányt dolgoztak ki. A többi öt emírség uralkodóit is meghívták egy találkozóra, és felszólították őket a csatlakozásra. A két alapító uralkodó megállapodása alapján Adi al-Bítár írta az alkotmányt 1971. december 2-án. Aznap a Dubajban, a sejk vendégházában négy másik emirátus is beleegyezett, hogy megalapítsák az Egyesült Arab Emirátusokat. Rász el-Haima később csatlakozott, 1972 elején.

Az Egyesült Arab Emirátusok támogatta az Amerikai Egyesült Államokat és a koalíciós csapatokat az afganisztáni és iraki invázió (2003) és az afganisztáni invázió (2001) idején. Erre a célra rendelkezésre bocsátotta az-Zafra (ed-Dafra) légi támaszpontot Abu-Dzabiban.

2004. november 2-án meghalt az Egyesült Arab Emírségek első elnöke, Zájed bin Szultán Ál Nahján sejk. Legidősebb fia, Halífa bin Zájed Ál Nahján lett utódja Abu-Dzabi trónján. Az alkotmánynak megfelelően az Egyesült Arab Emírségek Legfelsőbb Uralkodói Tanácsa Halífát választotta elnökké.