Vietnám » Hoi An

A Thu Bon folyó partjára épült városka a XVII.-XIX. században Délkelet Ázsia egyik legfontosabb nemzetközi kereskedelmi kikötője volt. A hajóikkal hetekig, hónapokig itt horgonyzó külföldi (holland, portugál, kínai, japán, stb.) kereskedők jelentős hatást gyakoroltak az itt élők életére és a város fejlődésére. A tavaszi észak-keleti széllel érkező kínai (és japán) hajósok a nyári déli széllel hajóztak vissza hazájukba. Kezdetben csak az itt töltött négy hónapra béreltek maguknak házat és raktárakat a kikötőben, később azonban számos kínai üzletkötő telepedett le végleg a városban. Az európai hajókkal keresztény misszionáriusok is érkeztek Hoi An-ba. Közöttük volt a híres francia jezsuita pap, Alexandre de Rhodes (1591-1660) a latin alapokon nyugvó, ma is használt vietnami írás, a quoc ngu megteremtője. A XIX. század végére a várost a tengerrel összekötő Thu Bon folyó a hordalék lerakódás következtében túl sekély, ezáltal a tengeri hajók számára hajózhatatlanná vált. Hoi An kereskedelmi szerepet ekkor a tőle északra fekvő Danang vette át, a város azonban a francia gyarmati időszak alatt is fontos szerepet játszott - adminisztratív központként funkcionált. A vietnami-amerikai háború során az amerikai bombatámadások szerencsére elkerülték Hoi An óvárosát, a vietnámi kormányzat pedig idejében felismerte a terület történelmi jelentőségét és a benne rejlő turisztikai lehetőségeket, így a 200-300 évvel ezelőtt épített kereskedőházak, pagodák, síremlékek megőrzésére kiemelt figyelmet fordít. Az 1999-ben a Világörökségek listájára is felvett óváros életét szigorú törvények szabályozzák. Az autósforgalmat már kitiltották a városközpontból, a motorbiciklis forgalom is csak bizonyos napokon és napszakokban engedélyezett, és természetesen valamennyi építkezési és felújítási munka csak a hatóságok engedélyével és felügyelete alatt folytatható. A városka műemlékei csak belépőjeggyel látogathatók. Az így befolyt összegeket állagmegőrzési, restaurálási munkálatokra fordítják.

Citromsárgára festett, koloniális stílusú kőházak és feketére lakkozott faházak faragott homlokzatai váltják egymást. A sárga falakon és a vörös tetőcserepeken mohapamacsok zöldellenek. A bejárati ajtók fölött és a balkonokon színes lampionok függnek. Egyik-másik faház nyitott ablakából népművészeti- és ajándéktárgyak kavalkádja kandikál. Kup alakú pálmalevél kalapot viselő biciklisek, baseball-sapkás motorosok, és a portékájukat egy hosszú bambuszrúd segítségével vállukon egyensúlyozó kofák forgataga kerülget minket, ahogy lábunk elé nem nézve korzózunk az utca közepén – észrevétlenül léptük át az Óváros határát, s találtuk magunkat e színes világban, ahol szinte egy szabadtéri múzeumban érzi magát az ide tévedő. Azzal a különbséggel, hogy itt minden vidámsággal és élettel teli, s nem csupán elmúlt korok több évtizede csak porosodó használati tárgyait s lakhelyet tanulmányozhatjuk, hanem a még ma is az őseik által száz-kétszáz évvel ezelőtt épített házban élő vietnámi családok életébe is bepillantást nyerhetünk.

A fő látványosságok 3 utcán sorakoznak, ezek közül a legrégebbi a Tran Phu. Hoi An híressége, az egykori japán és kínai negyedet összekötő Japán Fedett Híd ( Chua Cau ). Az 1590-ben a hoi ani japán közösség által épített, több földrengésnek ellenálló, robosztus híd egyik bejáratát két majom, másik bejáratát két kutya őrzi. Ennek oka, egyesek szerint, hogy a japán uralkodók közül sokan e két jegyben születtek; mások szerint pedig, hogy a híd építését a majom évében kezdtek és a kutya évében fejeztek be. A híd Hoi An jelképe.

A Tran Phu utcán találhatóak a Kereskedőházak, mindegyik a 17-18. században épült. Ezek a kínai házak, mind a város azon részén helyezkednek el ahol japánok éltek. Már a házak közül egy sem az eredeti, de a japán, kínai és vietnámi hatás a fa vázszerkezeteken és díszítő elemeken megmutatkozik. Ezek a lakóépületek jelenleg étteremként, szállodaként és üzletenként működnek. Feltétlenül látogassuk meg a következő kereskedőházakat: Tan Ky, Phung Hung, Quan Thang és Trang Duong házakat. Egy vietnami kereskedőcsalád, a Tan Ky által kétszáz éve épített faház – hála a gondos utódoknak – ma is a XIX. századi szépségét mutatja a látogatóknak. Az épület egy emeletes, belső udvarának balkonja szőlő-levél faragvánnyal díszített. A tetőt tartó vaskos fa oszlopokon, hosszú lakkozott táblákon gyöngyház berakással írt kínai versek függenek. A folyóparton álló épületet 1999-ben, 2004-ben, 2005-ben és 2006-ban is elöntötte az árvíz. Ezek közül az 1999. évi volt a legnagyobb, ekkor közel két méter magasan állt a víz a házban. A folyóparttól nem messze egy egész blokknyi francia gyarmati időből származó oszlopos épület maradt fenn. Közülük a XIX. századi, 62 méter hosszú Tran Duong ház belépőjegy nélkül látogatható.

Hoi An kínai bevándorlói a déli tartományokból érkeztek. A külön tartományokból érkezők külön csoportokban Közösségi házakat építettek, néhol ezeket pagodaként említik. Itt imádkoztak és itt adtak szállást az átutazóban lévő kínai kereskedőknek. Fontosabb Közösségi házak a kantoni( Quang Trieu pagoda ),a kínai, a hainani és a Trieu Chau Közösségi házak. A kantoni Közösségi ház a 2. századi Kong tábornoknak állít emléket, aki hűséget és becsületességet jelképezi. Egész ázsiában mélységesen tisztelték. A kínai ház 1773-ban épült, jelenleg nyelviskola működik itt. A Hainan Közösségi ház 1875-ben épült és annak a 108 kínai kereskedőnek állít emléket, akiket a Tu Duc flottájának egyik kapitánya mészárolta le 1851-ben. A Trieu Chau Közösségi ház 250 éves oltár faragásának motívuma utal a kínai eredetre.

A Kerámiamúzeumban kiállított kék-fehér mintás kerámia gyűjteménynél érdekesebb volt a múzeum épülete: egy felújított 200 éves, emeletes faház. Belső udvarán színes kerámia mozaik díszeleg, melynek árnyat egy, hazánkban szobanövénykent dédelgetett növény hatalmas levelei szolgáltatnak. Az ajtó fölött spirálvonallal körbezárt yin és yang jel óvja a ház lakóit bármely ártalomtól.

Kultúrtörténeti Múzeum gyűjteményében láthatunk csam tárgyakat, SA Huynh-i csontokat és bronzharangokat. Itt került elhelyezésre a a Nguyen Thai Hoc utcai borház spalettái is.

Sa Huynh-kultúra Múzeuma a helyi építészet stílusában a régi folyosóházak és a francia építészet elemeit ötvözik. A földszinten temetkezési urnákat, az emeleten francia illetve a vietnámi háború emlékeit láthetjuk.

Tran családi ház és kápolna épületében bepillanthatunk egy tehetős hoi an-i család életébe a 19.század elején. A ház 1802-ben épült Gia Long császár nagykövetének megrendelésére.

Kicsit beljebb található egy szárnyas ajtón keresztül léphetünk be a Fucsieni templom ( Phuoc Kien, Fujian Temple ) alacsonyan fekvő udvarába. A templom fő istennője a Thien Hau, a tengeri utazók védelmezője. Az istennő a díszes ruhába öltöztetve a központi oltáron foglal helyet.

Hoi An-i telihold fesztivál ( Full Moon Festival ). Minden hónapban, az újhold utáni 14 napon este tartják Hoi An utcáin. Ilyenkor kikapcsolják az elektromos lámpákat és kicsi lámpások világítják meg a kirakatokat és gyertyafényes lámpásokkal tartanak felvonulást az utcákon és a folyó parton.