Kambodzsa » Történelem, kultúra

Az ország történelem előtti időszakáról meglehetősen kevés információ áll rendelkezésünkre, de arra vannak régészeti bizonyítékok, hogy i.e. 1000 környékén már éltek itt letelepedett emberek, akik a maiakhoz hasonló cölöpházakban laktak és táplálékuk hal és rizs volt. Az i.sz. 1-6.. században Kambodzsa legnagyobb része a dél-kelet ázsiai Funam királysághoz tartozott, és ebben az időszakban alakultak ki a politikai intézmények, a khmer kultúra és művészetek alapjai, amelyek aztán később a 8. században kezdődő angkori időszakban igazi művészeti és vallási hatalommá tették a királyságot.

1431-ben az Ayutthaya-i thai királyság hadseregei kirabolták a virágzó khmer fővárost, Angkort, nyomukban másfél évszázados dinasztikus csatározások és folyamatos háborúk maradtak. A spanyolok és a portugálok is aktívak voltak ezekben a háborúkban, egészen addig, amíg az ellenük táplált ellenszenv a Phnom Penh-i spanyol helyőrség lemészárlásához vezetett 1599-ben. 1600-tól több gyenge király követte egymást a trónon, míg 1863-ban francia protektorátussá nyilvánították az országot, majd 1884-ben a hódítók arra kényszeríttették Norodom királyt, hogy aláírásával Kambodzsát Franciaország gyarmatává tegye.

A francia uralom alatt ezután egy hosszabb békés időszak köszöntött be az ország életében, egészen 1941-ig, amikor a franciák a hűségesnek hitt 19 éves Szihanuk herceget ültették a trónra. A döntés végzetesnek bizonyult, mivel az új király vezetésével függetlenségi harcok kezdődtek, amelynek céljait könnyítette a francia gyarmati hatalom gyengülése és a szomszédságban zajló francia-vietnámi háború is. Kambodzsa végül 1953-ban nyerte el függetlenségét, és a következő 15 évben - a katonai hatalomátvételig - Norodom Szihanuk irányította az országot.

1969-ben az Egyesült Államok bombatámadást intézett feltételezett kommunista táborok ellen Kambodzsában, és az ország így közvetlenül belesodródott az amerikai-vietnámi háborúba. Egy évvel később amerikai és dél-vietnámi csapatok támadták meg az országot szintén kommunista erőket keresve, de próbálkozásuk nem járt sikerrel. A harcok miatt a baloldali gerillák, a Vörös Khmerek az ország belsejébe húzódtak vissza és véres csatározások sora kezdődött. A Vörös Khmerek 1975-ben foglalták el Kambodzsa fővárosát, Phnom Penh-t. Az elkövetkező négy évben a Vörös Khmerek Pol Pot vezetésével mintegy 2 millió kambodzsait öltek meg - főként a lakosság képzettebb részét - és az országot egy maoista, agrárállammá próbálták alakítani. Az országot szinte teljesen elvágták a külvilágtól, a nemzeti valutát megszüntették, a lakosságot pedig egy rabszolgasorban tengődő munkaerőtömeggé alakították. Vietnám, válaszul a sorozatos katonai behatolásokra 1978-ban megtámadta Kambodzsát, elűzte a Vörös Khmereket, akik a thai határhoz közeli dzsungelekben találtak menedéket, ahonnan a '70-es évek végén és a '80-as években gerillaharcokat folytattak a vietnámi támogatást élvező kormánycsapatok ellen.

Miután a vietnami katonák elhagyták az országot, tárgyalások kezdődtek Párizsban az ország jövőjéről. ENSZ békefenntartó csapatokat küldött az országba, és 1993-ban megtartották az első szabad választásokat. A választók 90%-a kinyilvánította a véleményét. Az első helyen Norodom Ranariddh pártja, a FUNCINPEC győzött, a második helyet a Hun Sen vezette CPP (Kambodzsai Néppárt), a harmadikat a Buddhista Liberális Párt szerezte meg. Megalakult a 120 tagú Nemzetgyűlés, amely Norodom Sihanoukot választotta királlyá, Norodom Ranariddh és Hun Sen pedig miniszterelnökök lettek.

A Vörös Khmerek bojkottálták a választást, elutasították a béketárgyalásokat és folytatták a fegyverkezést. A választást követő hónapokban a kormány széleskörű amnesztiát hirdetett, ami azt eredményezte, hogy magas rangú Vörös Khmer katonák is megadták magukat. A Vörös Khmert 1994-ben a kambodzsai kormány végleg törvényen kívül helyezte. Pol Pot a véreskezű diktátor 1998-ban halt meg, de halála a tömegek dühét váltotta ki, mivel így nem kerülhetett sor tárgyalásra, sokan pedig kétkedve fogadták magát a halálhírt is.

Az 1998-ban tartott választásokat a CPP nyerte, maga mögé utasítva FUNCINPEC-et és az SRP-t. Koalíciós kormány alakult, a miniszterelnök Hun Sen lett. A 2003. július 27-én tartott választások hasonló eredménnyel végződtek. Ismét Hun Sen lett a miniszterelnök, és a mai napig is ő az. 2004-ben Sihanouk király egészsége leromlott, ezért lemondott a trónról. Először úgy tűnt, hogy Norodom Ranariddh lesz az új király, de a koronázó tanács végül Norodom Sihamonit választotta Kambodzsa új királyává.

Kambodzsa gazdasága a hosszú háborús időszakot követően épphogy csak kezd talpra állni, az országban virágzik a korrupció, a hadsereg mérete még mindig túl nagy, ráadásul a közelmúltban ismét előtérbe került a trónutódlás kérdése, mivel Szihanuk király, romló egészségi állapotára hivatkozva és megunva a politikai csatározásokat 2004 októberében bejelentette lemondását a trónról. Őt fia Norodom Szihanomi követte a trónon, aki apja és a nagyhatalmú miniszterelnök, Hun Szen támogatását is bírja.

Szerencsére Kambodzsa kulturális örökségének legnagyobb része túlélte a Vörös Khmerek rémuralmát. Bár a meggyilkolt milliók mellett számtalan képzőművészeti alkotás, szobor és könyv pusztult el, a khmer építészet legkiemelkedőbb alkotása, a világörökség részét képező angkori épületegyüttes teljes pompájában maradt meg az utókornak.

Angkor mellett a Phnom Penh-i Nemzeti Múzeumban õrzik a legszebb megmaradt khmer szobrokat, köztük a gyönyörű Hindu istenségábrázolásokat. Az ország legkézzelfoghatóbb kapcsolata a dicsőséges múlttal mégis a világhírű királyi balett-társulat, amelynek előadásaiban felismerhetők a thaiföldi, Jáva szigeteki és indiai elemek is. Az eredeti khmer táncok is tiltott tevékenységnek számítottak Pol Pot idején, és mindössze egyetlen varrónő maradt az országban, aki ismeri a táncokhoz használt díszes ruhák elkészítésének technikáját.

Thaiföldhöz hasonlóan Kambodzsában is a theravada buddhizmus az uralkodó vallás, az ország hivatalos nyelve a khmer, de egyre többen beszélnek angolul is, míg az egykor elterjedt franciát már csak azok beszélik, akik a '70-es évek előtt nőttek fel.